Dr. Arje Kaddar 1912. július 2-én született Nagyváradon, amely akkor Magyarországhoz tartozott. Középiskoláit a debreceni Zsidó Gimnáziumban végezte. Budapesten az államtudományok doktori címét szerezte meg a jogi karon. Édesapja gazdatiszt volt, 1944-ben deportálták, koncentrációs táborban pusztult el. Legidősebb testvére, Sándor, ügyvéd volt, a Cionista Szövetség debreceni elnöke, a munkaszolgálatban ölték meg. Másik fivére, Lajos, az ungvári Zsidó Gimnázium igazgatója, szintén a Holocaust áldozata lett. Nővére, Elisheva, édesanyjukkal együtt megmenekült, alijázott, Haifán hunyt el, 2001. december 24-én.
Felesége, Grosz Erzsébet, Chaja, zenetanárnő volt, tanulmányait Pozsonyban (Bratislava) végezte. Fiatal korától alijázásáig tevékenyen vett részt a cionista mozgalomban. Haifán halt meg, 1988 szeptember 2-án.
Dr. Arje Kaddar 1929-től dolgozott a cionista mozgalomban, kezdetben a debreceni Makkabi titkáraként, majd Budapesten, a Cionista Szövetség keretében, a Cionista Munkás nevű szervezet tagjaként. 1932-1936 között a Magyarországi Cionista Szövetség titkáraként tevékenykedett. 1936-1942 között a Keren Hajeszod budapesti irodájának vezetője volt. 1936 és 1939 között a Cionista Kongresszus összekötőjeként működött és információkat szolgáltatott a Párizsban székelő Központi Irodának. Tevékenysége azokban az években rendkívül veszélyes volt. 1937-ben a Zsidó Szemle című hetilap tudósítójaként Zürichben találkozik a Keren Hajeszod világszervezet főtitkárával, aki Zot hi háárec (Ez az az ország) címmel filmet igér a magyar cionistáknak. Arje Kaddar ellátja magyar feliratokkal és nagy sikerrel mutatják be a budapesti Omnia moziban. 1939-ben a Keren Hajeszod iroda kiküldetésében Izraelbe látogat, Sándor fivérével együtt. 1942-1944 között munkaszolgálatos Ukrajnában. 1944-ben megszökik és csatlakozik a földalatti mozgalomhoz.
A háború után a Cionista Szövetség debreceni elnökhelyettese, a Zsidó Munkás című lapot szerkeszti. 1946-ban részt vesz a Cionista Világszövetség bázeli kongresszusán. 1947-ben a cionisták területi szervezeteinek főtitkáraként járja az országot: tevékenysége nyomán a vidéki szervezetek száma 30-ról 200-ra emelkedik. Ugyanakkor tagja lesz a Cionista Szövetség országos vezetőségének is. 1949-ben a hivatalos szervek felszámolták a Cionista Szövetséget, így megszünt ezirányú tevékenysége is.
1950-1956 között Izrael Állama budapesti követségén dolgozik, alijázásáig: a követség hivatalos közlönyét szerkeszti.
1956 szeptemberében alijázik, családjával együtt. Rövid ideig a Szochnut keretében dolgozik, közben az Új Kelet haifai tudósítója, majd 1962-ben megalapítja az Izraeli Szemle című társadalmi-kritikai folyóiratot, amelyet 40 éven keresztül szerkeszt, 2002. január 21-én bekövetkezett haláláig.