Amiről beszélünk
Rémület és abszurd:
Neonáci hálózatot lepleztek le Izraelben
Egy hónappal ezelőtt nyolc fiatalt tartóztatott le az izraeli rendőrség Tel-Aviv egyik külvárosában. A fiatalokat azzal vádolják, hogy tagjai egy neonáci sejtnek. Idáig hírzárlatot rendeltek el az ügyben, a letartóztatás ténye nemrég látott napvilágot. A nyomozók többek között késeket, szögekkel megtűzdelt labdákat és robbanószereket találtak a házkutatások során.
A bandatagok a fehér faj felsőbbrendűségében hisznek, kelta keresztekkel tetováltatták ki testüket. Bevallották, hogy tucatnyi külföldről érkezett munkást, homoszexuálist, kábítószerfüggőt, hajléktalant és ultraortodox zsidót támadtak meg, de zsinagógák falára is festettek horogkereszteket, antiszemita szlogeneket.
Időközben vádat emeltek az őrizetbe vett újnáci fiatalok ellen. A volt Szovjetunió területéről bevándorolt, 16 és 19 év közötti fiatalokat egyebek között engedély nélküli fegyvertartással, összeesküvéssel és rasszista anyagok terjesztésével vádolják.
Az izraeli neonáci sejt kapcsolatban állt más újfasiszta szervezetekkel, főként Oroszországban, de a házkutatások során előkerült egy német nyelvű videófelvétel is az Egyesült Államokban működő neonácikról. Simson Veisz, a csoport állítólagos vezetőjének ügyvédje kijelentette, hogy védence tagadja a vádakat.
Az újnáci csoport felszámolásáról szóló hírek sokkolták a közvéleményt Izraelben, amely csaknem hatvan éve az üldözött zsidók menedékeként alakult meg a náci Holocaust nyomán. Az ügy heves vitát robbantott ki arról, nem kellene-e szigorítani a bevándorlási szabályokon, illetve az állam vallott-e kudarcot a bevándorlók helytelen beolvasztásával.
Egy rendőrségi szóvivő elmondta, hogy a nyolc személy azért kapott izraeli állampolgárságot, mert legalább egyik nagyszülője zsidó volt. Vallási szempontból egyikük sem számít zsidónak.
Az egykori Szovjetunió területéről közel egymillióan vándoroltak be Izraelbe a kommunizmus 1990-es bukása óta, és közülük sokat a vallási hatóságok nem tekintenek zsidónak.
Ehud Olmert izraeli kormányfő hangoztatta, hogy a támadások elszigetelt jellegűek voltak, egy-ben felszólította a közvéleményt, ne tegyenek szemrehányást a bevándorlóknak vagy az orosz ajkú közösség tagjainak.
A neonácik őrizetbe vétele megmozgatta a politikusokat is. Az izraeli belügyminiszter vizsgálatot rendelt el annak kiderítésére, hogy lehetőség van-e az elítélt neonácikat kitoloncolni az országból és megvonni tőlük az izraeli állampolgárságot.
A most őrizetbe vett, orosz származású izraeli állampolgárok mindannyian tinédzserek. Egyikük sem töltötte be a huszadik életévét és mindannyian kisgyermekek voltak, amikor Izraelbe érkeztek. Sokan kívülállónak érzik magukat az izraeli társadalomban. "Az ebből fakadó frusztráció egyeseket arra vezet, hogy zsidó szimbólumokat támadjon meg" – véli Mosche Zimmermann, a jeruzsálemi egyetem német történelem professzora.
(2007. szeptember-október)
Szemle
Hetek óta folynak a spekulációk azzal a feltételezett katonai akcióval kapcsolatban, amelyet – állítólag – izraeli
repülőgépek hajtottak végre Szíria területén. A hírzárlat folytatódik, a média találgatásai egymást érik: vannak köztük
valós elképzelések, de többségük az abszurd határát súrolja. Nincs szándékunk bekapcsolódni ebbe a bűvös körbe, annyit
viszont elmondhatunk, hogy bármi történt – a szír elnök és iráni kollegájának fenyegetései arra engednek következtetni,
hogy az akció sikeres volt, és a tavalyi kudarcok után végre felemelhetjük fejünket: hadseregünk taktikai-stratégiai
fölénye mégsem a múlt idők legendája, hanem ellenségeinket továbbra is megfontoltságra intő valóság.
A minap olvastam-hallottam, hogy az iráni elnök egyértelműen azzal fenyegetőzik, hogy bármilyen, állama ellen történő
katonai beavatkozás esetében sor kerülhet a már eleve Izrael irányába beállított többezer rakéta működtetésére. Ugyanúgy,
keleti tőszomszédunk a fentebb említett akció megtorlásával ijesztget bennünket. Katonai vezetésünk nyilván figyelemmel
kíséri fenyegetéseiket és hadászati lehetőségeiket is – pánikra tehát semmi okunk. Egyébként is, az évtizedek óta állandó
fenyegetettségben élő átlagos izraeli polgárra nem jellemző a pánik, veszélyes helyzetekben összeszedett és fegyelmezett
– ezt volt alkalmunk tapasztalni alig egy évvel ezelőtt, a második libanoni háború forró napjaiban.
A gázai sávban – Chámásztánban – eluralkodott és ellenőrizhetetlen állapotok, a szünet nélkül Szderotra és a környező
településekre hulló Kásszám-rakéták, illetve a legutóbbi, katonai bázisunkat ért "sikeres" támadás arra a példa nélküli
lépésre kényszerítette kormányunkat, hogy ellenséges területté nyilvánítsa Gázát, ezáltal megszakítsa a víz- ás
áramszolgáltatást, kollektív büntetésre ítélve az ott élő másfél millió palesztin lakost, chámásznyikokat és
dzsihádistákat, öregeket és gyermekeket, asszonyokat és – talán – békés szándékú embereket egyaránt. Kétség nem fér hozzá,
drasztikusabb intézkedésekre volt szükség, mint az eddig alkalmazott katonai lépések. Humanitárius szem-pontból viszont
beláthatatlan károkat okozhatunk az ott élő embereknek, akik az elmúlt évtizedekben bőven kivették részüket a szenvedésből.
Csakis abban reménykedhetünk, hogy az intézkedés talán-talán meghozza azt az eredményt, hogy a déli, Gázával határos
települések lakói békében élhetnek ezután, a kásszámok állandó fenyegetése megszűnik. Vagy ki tudja? Ez a legutóbbi
intézkedés viszont több aggodalommal tölti el az átlag izraelit, mint a Chámász szíriai és iráni kollégáinak fenyegetései.
Őszi ünnepeink, az újév beköszöntése, Jom Kipur, a sátrak ünnepe a zsidóság legszebb ünnepei közé tartoznak, számadásra,
pozitív gondolatokra serkentenek, Isten felé fordítják hívők és nem hívők lelkét egyaránt. Ilyenkor van helye a
megbocsátásnak, a szép, magvas gondolatoknak, a nép zaklatott történelmén vezérfonalként áthaladó reménységnek. Ilyenkor
fújják a sófárt, éneklik a Kol Nidrét, mondják a Jizkor-imát, majd – Szukot befejeztével – a Tórát ünneplik. Mintha a
zsidó értékek kvintesszenciája lenne ez az ünnepsorozat: a számadás szükségéé, a megbocsátásé, az örömé és a reménységé.
Minden kedves Olvasónknak, munkatársainknak, barátainknak, Izrael népének boldog újévet, egészséget,
kellemes ünnepeket kívánnak
(2007. szeptember-október)